Igen, tényleg van. Nem is gondoltam volna, hogy már ilyen hamar lesz. Főként, hogy ilyen simán megy majd. Jó, tény, hogy nem szállodaigazgatónak, vagy végül recepciósnak vettek fel, hanem egy hotel bárjában, majd az étteremben kaptam munkát.
Itt, ebben a bárban dolgozom majd. Keddtől. Esténként. Heti két szabadnapom lesz és a minimálbért kapom. Persze, nem szeretnék feltétlen esténként dolgozni, de ettől függetlenül csudajó, hogy máris van valami. Aztán mostantól kezdve nyugodtabban lehet elkezdeni nézelődni valami office állás-félét. Meglátjuk.
Az állásinterjú is elég érdekes volt. Kev és Edyta kedvesen leültek velem szemben, megkérdezték milyen napom volt, beszélgettünk kicsit, majd közölték, hogy nincs is igazán több kérdés. Mondtam, majd akkor én kérdezek, mert abban jó vagyok. :)
Kb öt perc alatt lezajlott a dolog, mondták, hogy igen, szeretnének, mondtam, igen, szeretném, és egymáséi lettünk. Körbevittek a hotelben, majd megbeszéltük a heti beosztásomat és elváltunk, mondván akkor találkozunk kedden.
Hát így állok most. Zsiráf! :)
Mindenek előtt: a fotón a szobánk látható. Illetve az én szobám, ami egyben a társalgó is. Az ajtórés mögött található Szilvi fekhelye. Neki dupla ágya van, és a fiókos komódot is ő birtokolja, noha a felső két fiókban az én ruháim vannak. Ez jófejség tőle, főként, hogy az alsó egyik fiók leszakadós, de legalább van. Minden apró dolognak örülünk. 