Mindenek előtt: a fotón a szobánk látható. Illetve az én szobám, ami egyben a társalgó is. Az ajtórés mögött található Szilvi fekhelye. Neki dupla ágya van, és a fiókos komódot is ő birtokolja, noha a felső két fiókban az én ruháim vannak. Ez jófejség tőle, főként, hogy az alsó egyik fiók leszakadós, de legalább van. Minden apró dolognak örülünk.
Az a helyzet, hogy bár csak a hét elején kezdtünk el állást keresni, mert az elmúlt héten a fejünk feletti fedél megtalálása volt a cél, mégis meglepően sok helyre hívnak vissza mindkettőnket.
Tegnap egy 122 szobás szálloda recepciós posztjára pályáztam, és próbáltam Pault, az ügyvezető megnyerni magamnak, ma egy szintén hasonló méretű, ám lepukkantabb szálló éttermébe megyek állásinterjúra. Ezúttal pincér/báros lehetek, ha megfelelek. Ez jó, mert heti öt nap, és kora reggeltől du 2-ig kell dolgozni, tehát szabadok a délutánok.
S még mindig nincs vége a sornak, mert hétfőn is megyünk (!) bizony, mindketten egy Poole-i szállodába. Szilvi fél12re kapott időpontot szobalányként, jómagam 11re felszolgálóként pályázhatok.
Ja, és utána rohanunk vissza Bournemouthba, mert Szilvinek du 2-kor is lesz egy interjúja. Nem beszélve arról, hogy ha a mai bemutatkozása jól sikerül, akkor már van egy fix délutáni állása, amikor is heti öt nap, három órában egy iskolában kell takarítania. TEhát ha ez összejön, akkor a hétfői állásinterjú után sipirc vissza Poole-ba, takkerolni.
Nos, hát egyelőre ezek vannak, most nem nagyon pályázunk hétfőig, mert úgysincs szabad időpontunk :)
És ma végre leeresztünk kicsit este, megyünk Anitához, kis magyar társasággal múltatjuk majd az időt. Ha minden jól megy, sütök sütit is. Ezt még megígérni nem merném. Falással dícsérjük a sütit :)
